“Ma ilyen vagyok, holnap más leszek, örökké változom, és örökké szeretlek!”

“Álmodj néha rólam, és én ott leszek Veled, ha megérint a hajnal korábban ébredek, szólj néha hozzám, ha hiányzom Teked, keress álmaidban és Én ott leszek Veled!”

“Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem.”

“Kezem kezed nélkül, mint a virág illat nélkül. Ajkam ajkad nélkül, mint a reggel harmat nélkül. Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!”

“Mindnyájan angyalok vagyunk, de csak egy szárnyunk van. Csak akkor tudunk repülni, ha szorosan átöleljük egymást!”

“Őrjítően hiányzol! Nagyon magányos vagyok a lelkem nélkül, a szerelmem nélkül: Nélküled!”

“Kinézek az ablakon, látom a napot ragyogni, érzem a könnycseppet az arcomon lefolyni. Ha most itt lennél, s kérdeznéd mi bajom, annyit mondanék: hiányzol, de nagyon!”

“Te vagy a kezdet, Te vagy a vég, Nélküled felhős az ég, csak Veled látom szépnek a napot csak Téged várlak, UGYE TUDOD?”

“Olyan hülye vagy! Miért csináltad ezt velem? Mégis hogyan gondoltad? Hogyan csináltad, hogy beléd szerettem? NAGYON SZERETLEK ÉS HIÁNYZOL!”

“Nevet a szél, süvít és zokog, szeretni mást én sohasem fogok, míg égen csillag ragyog, én addig Tied vagyok!”

“Ha kinézek az ablakon, látom a Hold fényeit, Te látod szemem könnyeit, s ha itt lennél, és kérdeznéd mi a bajom, azt felelném: HIÁNYZOL NEKEM!”

“Jó lenne hallani hangod. Érezni, ahogy forró kezed végigsimul izzó testemen! Hallani szíved dobogását egy kettesben eltöltött éjszaka útján!”

“Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt ámodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget!”

“A kezet csak megfogni szabad. Elengedni vétek! Eldobni átok! Egymásba simuló kezektartják össze az eget s a világot.”

“Gondolatom körötted kering minden nap, vajon még meddig nem láthatlak?! Ha most ott lennék Veled, elringatnálak, s ha már alszol füledbe súgnám: Kívánlak!”

“Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy szeresselek! Csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot Te adsz nekem! SZERETLEK!!!”

“Ki az? Ó betűvel kezdődik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok!”

“Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a nap.”

“Éjszaka felriadok, nem vagy itt velem. Utolsó hangod, mosolyod még jelként él bennem. Csak tudd: bennem élsz, Kedvesem!”

“Ha szeretlek, akkor hazugság amit igaznak hittem én, hazugság a sírás, a bánat, s összetörtnek hitt remény. Egy átálmodott kárhozat, amely még szebbé fogja tenni az eljövendő álmokat.”