Legyen e pár sor szerelmi vallomás, hogy én Téged szeretlek, hogy ne tudja senki más. Legyen e pár sor bármilyen mostoha, szeretni tudlak, de felejteni soha!

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?
(tovább…)

Azt mondták, hogy esett az eső amikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elvesztette a legaranyosabb angyalát.

Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág, többet érsz nekem, mint az egész világ.
(tovább…)

Rájöttem valamire: a mi függvényünk egy lineáris egyenes, ami szigorúan monoton növekvő. Egyik tengely az idő, a másik a kötődés!

Szeretek szeretni? Ezt még kérdezed. Hisz a választ te is tudod. Hisz csak téged szeretlek: Szeretve szeretlek SZERELMEM.
(tovább…)

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.

Miért csukjuk be a szemünket, amikor alszunk? amikor álmodunk? amikor csókolódzunk? mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.
(tovább…)

Szeretném szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.

Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint a mesékben; bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe.
Remélem, valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén.
Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.
(tovább…)