Már vénülő kezemmel
Fogom meg kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
(Ady Endre)

Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.
(Paulo Coelho)

Ezüstfényben úszik a kert,
A Telihold nekünk mesél!
Lágy szellő simogat minket,
Mikor kezed kezemhez ér.

Egy csillag lágy dallamot dúdol,
Az éj hangjai megérintenek.
Szemembe nézel. Azt monod szerertsz,
S ajkunk mohon, forrón összeforr

És hidd el, hogy nagyon szeretlek!
Bármikor bármiben számíthatsz rám
Én mindig ott leszek, ha szükséged van rám!
Akkor is ha csak egy barátra van szükséged
Én mindig ott leszek, mert nagyon szeretlek! És mindig várok rád édesem!

Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.
(Ákos)