Hogyha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet. Százszor elmondanám, hogy szeretlek Téged.

Kezem kezed nélkül: mint a virág illat nélkül. Ajkam ajkad nélkül: mint a reggel harmat nélkül. Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!

Ha úgy érzed élni nincs kedved, mert nincs miért, nincs kiért, nyújtsd kezed felém, szeress belém, és élhetünk együtt egymásért!

Meghalni könnyebb mint elválni attól kit igazán szeretünk. Mert a halál egy csendes hosszú álom, de a valóság egy szívtépő fájdalom!

Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.

Nem az az Igazi, akivel letudnád élni az életedet, hanem az, aki nélkül nem.

Szeretnék kiscica lenni, öledben megpihenni. Dorombolni csendesen, úgy aludni édesen.

Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.

Hamarosan újra találkozunk, állandóan titkos összeköttetésben állunk majd. Ha már elviselhetetlenül vágyódom utánad, a szívem hívni fog, a te szíved pedig meghallja e hívó szót. Tehetetlenek vagyunk a szerelmünkkel szemben.

Szeretni szép és nemes dolog. Csalódni FÁJ, ezt Te is tudod. De igazán boldog csak akkor leszel, ha az lesz a Tiéd, akit igazán szeretsz.

Hidd el, én csak a testedre vágyom! Csukd be a szemed, fogd meg a kezem, szeretkezz velem.

Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!

Sohase gondoltam, hogy ilyen szép az élet, mióta ismerlek csak azóta élek. Szívem szíveddel lágyan összedobban, szeretlek napról-napra, jobban és jobban.

A csók a szerelem beszéde. Kérlek gyere ide és beszélgess velem!

SZivem titkát írom
E kis versbe neked,
Rád gondolok,
Ezt sose feledd,
S hogy szívem mit kiván,
Soraim betüiben keresd!

Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.

Gyakorlunk matekot? Téged meg engem összeadnánk, ruháinkat levonnák, lábainkat eloszthatnánk, és mi sokszorozódhatnánk

Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.

Az az ember szeret Téged igazán, aki a hibáid ellenére szeret.