Ha egyszer eltűnnél, és egy jótündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Szeretni valakit az élet legszebb dolga, mely néha fájdalmat okoz de alapvetően élni nélküle nem érdemes! Szeretni téged maga az értelem!

Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.

Ha valakit igazán szeretsz, engedd el. Ha visszajön örökre a tiéd, ha nem: nem is volt az soha.

Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.

Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.

Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed.

Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szívem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.

Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mintha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Ha kinézel az ablakon és felnézel az égre, Rád ragyog majd sok ezer csillag fénye. Köztük én is ott leszek, s nézek le Rád, onnan kívánok neked Jó Éjszakát!

Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha, boldogság nélkül az élet mostoha. Bízzál mindig abban, akit szíved szeret, az életben boldog csak akkor lehetsz.

Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.

Ha egyszer eltűnnél, és egy jótündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Fázom, testem hideg és reszketek. Vágyom rád, vágyom az érintésedet. Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz a reszketés. Remélem, hogy gyorsan ideérsz.

Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.

Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!

Lelkemben emlékek ezrei laknak, álmodnak határt semmi sem szabhat. Szerelmem örök, véget soha nem érhet, mert én szívemből és őszintén SZERETLEK TÉGED!

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled