Legyen e pár sor szerelmi vallomás, hogy én Téged szeretlek, hogy ne tudja senki más. Legyen e pár sor bármilyen mostoha, szeretni tudlak, de felejteni soha!

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

Halld a szívem fájdalmát ami átjárja lelkem bánatát.

Hogy miért mutatta születésed napján az idő az esős oldalát? Csak Szent Péter siratta legkedvesebb angyalát!

Képtelenség szavakkal kifejezni, mennyire szeretném ha most itt lennél velem! Ezért nem mondok mást, csak annyit: Hiányzol Szerelmem!

Egy gyöngéd ölelés, mi elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élj, mi megér minden kincset! 1 forró csók mely tüzes a vágytól, érzem öröké hozzád láncol.

Árnyak mozognak, kelnek szaporán, én csak nézem a holdat, csillognak a csillagok, mint a borostyán, már csak te hiányzol, s tőled lenne szívem oly olvadt.

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt, s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.

Szeretném szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.

A legszebb érzés, ha rád gondolok. A legszebb érzés, ha rólad álmodom. A legszebb érzés, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek.

Azt akarom, hogy enyém légy, mint Róbert Gidáé Micimackó. De Te ne félj semmitől, mint Malacka, mert én vigyázok Rád, mint a bátor Tigris.

Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet. Szeretném, ha valóra válna a képzelet! Te légy álmaim vágya, s a testem tested puha ágya…

Hidd el egyszer elmegyek, mindörökre elmegyek. Szíved fáj majd, lelked sajog, de okát nem találod. Míg rádöbbensz 1 hajnalon könny csorog le arcodon!

Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.

Miért nem vagy itt velem? Az életem nélküled egy sötét verem! Látlak-e még, ezt kérdem, fogsz-e még úgy szeretni, mint régen?

Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel.

Az égen már ragyognak a csillagok, Én az ágyikóm felé ballagok, Behunyom a szemem, és én boldog vagyok, Mert álmaimban, te velem vagy, és én veled vagyok…

Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.

Üres nélküled az ágyam, forró irántad a vágyam. Édes minden csókod, mely éget, régóta tudod már, hogy szeretlek téged.