Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írj választ neki.

Van álom, mely szebb mint a többi. Van álom, mely többet tart mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötődik, aki most e sorokat éppen olvassa.

Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.

Olyan vagyok, mint a dinamit.
Könnyen felrobbanok, csak a megfelelő kanóc kell hozzám.

Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.

Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.

Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.

Ha egyszer eltűnnél, és egy jótündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Önnek egy cupp üzenete érkezett. A sípszó után kérem, kapcsolja le a lámpát és álmodjon szépeket. Köszönjük: Cupp

Szeretlek míg meg nem halok, míg azt nem mondod, ne tedd! Nem felejtelek el soha: De azt tudnod kell: Soha ne mondd hogy SOHA!

Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti.

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden csókot a számon felejtett. Még csak akkor tenne igazán szépet, ha örökre nekem adna Téged!

Rájöttem valamire: a mi függvényünk egy lineáris egyenes, ami szigorúan monoton növekvő. Egyik tengely az idő, a másik a kötődés!

Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.

Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz, Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk, Mégis fájni fog, ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, De akkor majd búsan lehajtod a fejed. Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz: Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!

Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.

Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet érted érzek.