Pedig a szerelem mindig más.
Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer:
az új szerelem mindig ismeretlen.
A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos:
valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele.
Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.
Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált.
(Paulo Coelho)